Az alomanyag hiánya, a nem megfelelő környezetben történő fialási kényszer, illetve a kocaszorítóval ellátott fiaztatókutricák stresszhatást jelentenek a kocák számára, ami elnyúló fialáshoz, nagyobb halva született malacszámhoz vezet, és rontja a reprodukciós termelési eredményeket. Ennek elkerülése érdekében a kutatók már foglalkoznak olyan alternatív, úgynevezett szabad fiaztatási módszerek kidolgozásával, melyek bevezetése előbb-utóbb hazánkban is elkerülhetetlen lesz.
Az előző részben pár gondolatot megfogalmaztunk az almozásos és hígtrágyás tartási rendszerek környezeti terhelésével kapcsolatban. Zárt nagyüzemi körülmények között a hígtrágyás technológia jelenleg nélkülözhetetlennek látszik telepi higiéniai és munkaerő-takarékossági érvek mentén. Új beruházások esetén magasabb bekerülési költsége ellenére is mindenki alommentes tartásban gondolkodik, habár, mint korábban említettük, az egyre fontosabb elvárások – környezeti terhelés csökkentése, állatvédelmi szempontok figyelembevétele – nem feltétlenül támasztják ezt alá, a jövőben ez a szemlélet változhat. A sertések komfortérzetének biztosítása érdekében az almos tartás előnyei közé tartozik, hogy az alomanyag a legkiválóbban manipulálható anyag. A hígtrágyás technológiákba kötelezően behelyezendő különféle játékok egyike sem veheti fel ezzel a versenyt. A sertések az alomanyag segítségével zárt istállóban is kiélhetik a keresőtevékenység iránti komoly igényüket, hiszen természetes viselkedésük jellemzője, hogy aktív periódusuk jelentős részét erre a kereső, felfedező, úgynevezett exploratív tevékenységre fordítják. A manipulálható anyag biztosításával az állatok lefoglalják magukat, csökkenthető a farokrágás és a fülrágás előfordulási gyakorisága az állományokban, ami manapság komoly problémát jelent a modern sertéstelepeken.
FÉSZEKÉPÍTÉS MINT ÖRÖKLÖTT MOZGÁSKOMBINÁCIÓ
Az alomanyag hiányának negatív hatása az állatok komfortérzetére hatványozottan jelentkezik egy nagyon jelentős termelési periódusban, mégpedig a fialás körül. A vemhes koca természetes környezetben a fialást megelőző néhány napig a családdal együtt mozog, majd 3-7 nappal a fialás ideje előtt kiválik a kondából, és fészeképítéshez alkalmas helyet keres. A fészeképítési tevékenység a sertéseknél egy genetikailag rögzült, úgynevezett öröklött mozgáskombináció, ami a domesztikáció során stabilan megmaradt. A viselkedés mozgássorozatát a házisertések is mutatják, még akkor is, ha a hígtrágyás technológiai rendszerben semmilyen fészeképítésre alkalmas manipulálható anyag nem áll a kocák rendelkezésére. Fészekanyag hiányában igyekeznek turkálni, maguk alá kaparni a talajt (kihullott takarmányt), szájukba veszik, rágják a rácsot. Kutatások bebizonyították, hogy az alomanyag hiánya, a nem tökéletesen megfelelő környezetben történő fialási kényszer stresszhatást jelent a kocák számára, ami elnyúló fialáshoz, nagyobb halva született malacszámhoz vezet, és rontja a reprodukciós termelési eredményeket.
Ha szeretnének többet megtudni a témáról, a teljes cikket elolvashatják az augusztusi Magyar Állattenyésztők Lapjában
