Mit nevezünk gyógynövények és mit mérgezőnek? Természetesen vannak olyan növények, amelyeknek nem ismerünk gyógyító hatását, de ezek vannak kisebbségben. Leggyakrabban az elfogyasztott mennyiségtől függ, hogy egy növény mérgező- vagy gyógyhatású. A legelőkön és kaszálókon előforduló növények számtalan hatóanyagot tartalmaznak, amelyek egy része eltűnik a szárítás vagy az erjesztéses tartósítás során. Ezért a mérgező növények esetében megkülönböztetjük a csak zölden mérgező valamint a szárítva is mérgező illetve az erjesztve is mérgező csoportokat. A legelőkön a felnőtt állatok esetében ritkán fordul elő mérgezés, ha kellő mennyiségű növény áll rendelkezésre, vagyis van lehetőségük válogatni.
Lassan elkezdődik a tavasszal-nyáron betakarított szénák etetése, ezért szeretnénk bemutatni néhány olyan növényt, amelyek kisebb-nagyobb mennyiségben a szénába kerülve mérgezést okozhatnak a lovakban és a szarvasmarhákban.
ŐSZI KIKERICS (COLCHICUM AUTUMNALE)
Üde, nedves rétek növénye, amelyet sokan csodálnak, ősszel (augusztustól októberig) bontja ki szirmait. A 8-10 cm magas virág kecses megjelenésű, de gyakran több száz vagy több ezer egyedet is számláhatunk egy-egy helyen. Az utóbbi években egyre inkább tapasztaljuk a terjedését, amit leginkább a gyepek extenzív művelésével, olykor a túllegeltetéssel magyarázhatunk. Ősszel csak a növény virága jelenik meg, a tulipánhoz hasonló levelei és a magokat tartalmazó magtok tavasszal bújnak elő. Mérgező hatását a kolhicin nevű alkaloid okozza, amely a növény egészében megtalálható.
A virágoknak nagy a kolhicin tartalma, de ezeket általában elkerülik a legelő állatok. Csak ha nem találnak elegendő takarmányt, akkor eszik meg, ezért ahol előfordul, ott különösen figyelni kell a szakaszok legeltetésére. Alkaloid tartalma kis mennyiségben is megbetegedést vagy elhullást eredményez! A mérgezésnek többféle tünete is van: súlyos idegrendszeri zavart, bénulást, alacsony vérnyomást, hasmenést, véres vizeletet, sőt köhögést is okozhat.
Leginkább a májusban és júniusban lekaszált szénába kerülve okozza a legnagyobb gondot az állattartóknak. Ilyenkor már nem láthatók a feltűnő virágok, csak a növény 20-30 cm-es levelei és a magtokok. A magtok kolhicin tartalma igen nagy, legeléskor a csípős íze miatt nem igazán jelent veszélyt, azonban szárítva, a szénába kerülve a legtöbb állat nem válogatja ki (még ha korlátlanul áll a rendelkezésükre a széna, akkor sem). Sajnos sem szárítva sem erjesztve nem veszíti el mérgező hatását, ezért ismeretlen eredetű, hirtelen megbetegedés esetén ajánlott a széna ellenőrzése.
Ha szeretné megtudni a JAKABNAPI AGGÓFŰ (SENECIO JACOBAEA) milyen formában jelent veszélyt a legelő állatokra, keresse fel a teljes cikket a novemberi Magyar Állattenyésztők Lapjában
