A csoportosan tartott sertéseknél minden esetben, legyen az ökológiai gazdaságba beilleszthető kifutós tartás vagy teljesen zárt technológiájú rendszer, érdemes szem előtt tartani, hogy a sertéscsoportok fizikai életterét, a fakkokat – rekeszeket, kutricákat – úgy kell kialakítani, hogy minél kisebb legyen a sertéstartás környezeti terhelése, és minél nagyobb a sertések komfortérzete, melynek segítségével javítani tudjuk a termelésük színvonalát.
Előző cikkünkben áttekintettünk jónéhány viselkedési sajátosságot, amit érdemes figyelembe venni a sertéstartás során. Kifejtettük, hogy mesterséges körülmények között a sertések lakókörzetének tekinthető az a fizikailag körülhatárolt kutrica vagy rekesz, amelyben adott korcsoportban tartjuk őket. Amennyiben a fakkok kialakítása a sertések viselkedési sajátosságai szerint történik, vagyis a funkcionális terek kialakítását segítjük, azaz az etető- és itatóberendezéseket, a trágyázási és pihenési zónákat a természetes viselkedési formákkal összhangban helyezzük el, rengeteg takarítási munkát, almozásos tartás esetén alomanyagot, a higiéniai viszonyok könnyebb fenntartása miatt gyógyszerköltséget spórolhatunk meg. A bélsár- és a vizeletürítés természetes lokalizálásával, minél kisebb felületre szorításával jóval kisebb lesz az istállóban a károsanyag-kibocsátás (ammónia és üvegházhatású gáz emissziója), valamint a bűzterhelés mértéke, ezzel párhuzamosan az egyre felértékelődő melléktermék, a szerves trágya beltartalmi értéke jelentősen javul.
PONTOS TERVEZÉSSEL SOKAT SPÓROLHATUNK
Mesterséges környezetben a fakkok kialakítása lehetőleg ne szabályos négyzet, hanem téglalap alakú legyen. A trágyázótér stabilabb fenntartása érdekében, hogy a pihenőtér ne szennyeződjön, érdemes a fakkokat úgy tervezni, hogy a trágyázótér az egyik rövid oldalra kerüljön, az istálló hűvösebb részére, például fal mellé, ablak alá. Ezen terület felett helyezzük el az itatókat, hogy a csurgalékvíz közvetlenül ide folyjon. A sertések hűvös, nedves helyen ürítenek szívesen.
A tömör fallal (pl. műanyag szendvicspanel) elválasztott kutricák alkalmazása esetén is érdemes a trágyatér szélességében rácsos elválasztót használni a szomszédos fakkok között, ezzel kihasználva a territoriális viselkedésüket, mert ahol össze tudnak szagolni, az idegen falkabéliekkel találkoznak, ott igyekeznek üríteni. Az etetőberendezéseket ne közvetlenül a trágyázótérre helyezzük, így kevésbé szennyeződik a takarmány, de a trágyatérhez közel, mert az evés mint aktív tevékenység közben is előfordul, hogy ürítenek a sertések, főleg, ha kombinált vagy nedves etetést alkalmazunk.
TÖMÖR ÉS RÁCSOS PADOZAT – MELYIKET HOL?
Tömör padozat felett kevesebb a takarmánypazarlás. Részleges rácspadlós technológia esetén tehát a trágyázótér-padozat legyen rácsos, az etető- és pihenőtér pedig tömör. Az aktív területek fölött (trágyázó- és itató-, valamint etetőtér) érdemes erősebb megvilágítást alkalmazni, ezek fölött elhelyezni a világító testeket. A sertés sötétben nem lát jól, világosban szívesebben végzi aktív tevékenységeit, a gyengébben megvilágított részeken szívesebben pihen, rejtőzködik. Az előzőkből következik, hogy a pihenőtér a trágyatértől legtávolabb kerüljön, nem baj, ha kissé gyengébb fényviszonyok mellett, lehetőleg tömör padozatra.
Bővebben a témáról a MÁL júniusi számában olvashatnak
