Az érintettek örömmel fogadták, hogy folytatódik az alacsony egyedszámmal rendelkező, őshonos és veszélyeztetett állatfajták megőrzését célzó program, ugyanakkor csalódottak is, mert a fajlagos összegeken kérésük ellenére az AM nem változtatott. 2025. február 10. és 28. között nyújthatók be a kérelmek. Fajonként és fajtánként eltérő összegű, 35-től akár 700 euróig igényelhetnek támogatást évente egy-egy tenyészállat után.
Hagyományos állatfajtáink kulturális örökségünk részét képezik, így megőrzésükre, fenn tartásukra a mindenkori magyar államnak áldoznia kell. Ezek a fajták sok esetben nem a legversenyképesebbek, a lófajtáinknak például megszűnt az eredeti haszonvételi formája, a kérődző fajtáink hozama elmarad az intenzív fajtákétól vagy a hibridektől. Nem a fajták romlottak le, vagy veszítettek értékeikből, hanem a piaci igények (vagy lovak esetében szó szerint a világ) változott meg. Két lehetőség van ilyenkor: állami génbankokban tartják fenn ezeket a fajtákat, vagy az állam támogatja az őshonos fajták tenyésztését, tartását. Kovács-Mesterházy Zoltán szerint Magyarországon egy jó rendszer valósul meg, hisz a legtöbb őshonos fajtának van állami bázisa, s emellett a köztenyésztésben való fenntartást is jelentősen támogatják európai források bevonásával.
MEGŐRZÉS ÉS FEJLESZTÉS
A Magyartarka Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója azzal folytatta gondolatmenetét, hogy az úgynevezett őshonos támogatás nem pusztán arra ad lehetőséget, hogy létszámában megőrizzük tradicionális fajtáinkat, de a betartandó tenyésztési programok fejlesztésre is lehetőséget adnak. Bemutatta lapunknak a magyar tarka esetében teljesítendő nagyon komoly feltételrendszert, mely egyebek között magában foglalja a termelésellenőrzést, az ivadék-teljesítményvizsgálati programban való részvételt, a genomvizsgálatok elvégzését, a kiállításokon való részvételt, a mesterséges termékenyítést, és az egyedi párosítási tervet. Egy rekonstrukció alatt álló fajta esetében, mint a muraközi ló, kisebb létszámmal dolgoznak, de itt is nagyon fontos a jó szakmai színvonal, a szigorú és következetes szelekció fenntartása. Nem szabad, hogy a mennyiség a minőség rovására menjen, s a kis populáció miatt fokozottan oda kell figyelni a rokontenyésztésre. Összesen 66 tenyésztő 144 muraközi kancára kapott tenyésztőszervezeti igazolást.
KEVESEBB KÁRPÁTI BORZDERESRE LEHET TÁ MOGATÁST IGÉNYELNI
Szakács Attila, a Kárpáti Borzderes Egyesület tenyésztésvezetője megosztott a lapunkkal aggályait azzal kapcsolatban, hogy a fajtában jelentősen csökkent a pályázható állatok létszáma. Az előző, 3 éves támogatási ciklusban 380 db állatra igényelhettek a tartók támogatást, ami jelentősen fellendítette a tartási kedvet. Sajnos most ennek csak majdnem a felére, 200 db-ra lehet in situ támogatást igényelni. Ennek következtében számítani lehet a tartási kedv csökkenésére, így a fajta őshonossá nyilvánítása is nagymértékben nehezedik. Abban bíznak, hogy az elkövetkező öt évben újra lesz pályázat és lehet új egyedeket bevonni.
ŐSHONOS FAJTÁKKAL IS LEHET PIACRA TERMELNI
Amellett, hogy az őshonos juhok bárányaira alacsony a kereslet, kifejezetten élőmunka-igényes ágazatról beszélhetünk. Az alacsonyabb felvásárlási ár fennmaradt, de az idei év sikeresebbnek mondható azok számára, akik hízott bárányt állítottak elő. Ez egy nagyon fontos lépcső, mert sikerült bebizonyítani, hogy őshonossal is lehet piacra termelni. Jánosi Jenő Zsolt magyar parlagi kecske- és ciktajuh-tartó azt várja a jövőben, hogy sikerül ezeknek a fajtáknak piacot találni. Jó lenne, ha újra felfedeznék a hazai fajtákban a természeti, kulturális értékek mellett a jó anyai tulajdonságot, báránynevelő képességet, szervezeti szilárdságot, az alacsony állatorvosi költségeket, a minimális gyógyszerfelhasználást és az egyszerűbb, problémamentesebb tartást.
LÉTFONTOSSÁGÚ ÖSSZEGEK
Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke kifejtette, hogy az új őshonos-támogatás szerves folytatása a korábbinak, a szektor számított rá. Több olyan fajta is van, ami enélkül ki is halna, mert nincs olyan piaca, hasznosítása, ami önmagában a túlélését biztosítaná. De azt is tudjuk, hogy a legtöbb esetben a támogatás nem fedezi teljesen a tartás költségét, csak részben kompenzálja az adott őshonos haszonállat nőivarú egyedeinek az eredeti környezetben történő megőrzésének költségeit (törzskönyvezés, szelekció). A támogatás összege egyenlő a korábbi cikluséval (mangalica esetében 300 euró/ koca). Bár az őshonos-egyesületek jelezték a kormányzat felé, hogy ez nem elegendő, csupán arra kaptak ígéretet, hogy félidőben felülvizsgálható lesz.
A teljes cikket a februári Magyar Állattenyésztők Lapjában olvashatják
