A tejtermelőket leszámítva, összességében jobb évet zárnak az állattartók, mint tavaly. Ennek ellenére, sajnos az állomány, az állattartók és a telepek számának fogyása idén a korábbi évekhez képest felerősödött. Erre a folyamatra már a politikának is oda kellene figyelnie!
A tejágazatnak nehéz éve volt. Több mint 30 százalékkal csökkent a nyerstej ára egy év alatt, miközben a termelők zöme az év nagyobb részében a tavaly betárolt, illetve megvásárolt drága takarmányt etette. Év végére újra emelkedni kezdett a hazai felvásárlási ár, de ez még nem volt elég ahhoz, hogy a telepek nagyobb része jövedelmezően tudjon termelni. Ilyen helyzetben különösen fontos volt, hogy a Tej Terméktanács kérésének engedve a tárca kifizette a tavalyi és az idei termeléstől elválaszott tejtámogatást is, ami 5-5 Ft/kg bevételt jelent több ezer termelőnek. A tavalyit még a 2007-es, az ideit már a 2018-as bázison kiszámítva utalták, így jelentősen szűkült azok köre, akik már nem termelnek tejet, de még kapják ezt a pénzt.
Néhány kisebb térséget leszámítva idén a legelők és kaszálók jól teremtek. A húsmarhatartók mégsem zártak túl jó évet mert a jövedelmezőségüket a felvásárlási árak csökkenése és a szokványosnál jóval több szankció, továbbá támogatási kérelem visszautasítás lerontotta. Sajnos a szaktárca kérésünk ellenére eddig nem tett olyan intézkedést, ami a Kincstár által elutasított és így nehéz helyzetbe került gazdákat érdemben segítené. Év végére sok hízó alapanyag maradt a gazdáknál vagy kelt el a tervezetthez képest alacsonyabb áron, mivel Európa szerte csökken a marhahús iránti kereslet és Törökország alig - vagy ha mégis akkor inkább vágómarhát - vásárol.
A kocák száma az elmúlt években sajnos csökkent, de jó hír, hogy az idei év második felében emelkedésnek indult az állomány. Azok a sertéstartók, akik fejlesztéseket hajtottak végre, sok esetben az állományt is hatékonyabbra cserélték, ami a termelési eredmények látványos javulásában mutatkozik meg. Ezek az üzemek az idei évben a legeredményesebb agrárvállalkozások lesznek. A legkiszolgáltatottabbak a kisebb sertéstelepek, amelyek száma sajnos tovább csökkent. Ezzel párhuzamosan nőtt a koncentráció. Ma a kocatartók 17 százalékánál van az állomány 83 százaléka.
Kifejezetten jó ára van a báránynak, mégis csökken a juhlétszám hazánkban, de ez igaz más tagállamokra is. Rég nem volt ekkora hiány bárányból Europában mint most. A magas input költségek, a támogatások megszerzéséhez, valamint az állatok jelöléséhez, nyilvántartásához kapcsolódó kiadások és adminisztráció, elveszik a juhászok kedvét. A gyapjú továbbra is eladhatatlan. A juh- és kecsketej ára ugyan emelkedett, de ez érdemben nem javította a jövedelmezőséget, annyira elszállt az előállítás költsége.
Az időjárás és az olcsó takarmányok idén segítették a gazdákat, de a költség-jövedelem viszonyok sokaknál mégsem alakultak úgy, ahogyan azt remélték év elején. Mindezekkel együtt és az elmúlt pár évet összevetve, azt ki lehet jelenteni, hogy ennél rosszabb évünk soha ne legyen!
