Az idei 2024-es évben az extenzív tógazdaságok jelentős kihívásokkal küzdöttek, amelyek a természeti, gazdasági és szabályozási környezetből adódtak. A klímaváltozás számos kihívást, de lehetőségeket is tartogatott, és fog tartogatni az extenzív tógazdasági haltermelők számára. Az alkalmazkodás kulcsa a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok bevezetése, az innováció és az ökológiai értékek megőrzése. Dr. Németh István, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke az idei év értékelésekor nemcsak a klímaváltozás hatásaira tért ki, hanem az évi termelési eredmények alakulására, a piaci helyzetre, s a támogatáspolitikára is.
Elnök úr, gyorsan múlik az idő, ismét eltelt egy esztendő. Milyen évet zárunk az idén?
Az ágazat sok problémával küzdött. Kezdem az időjárással, mivel az ágazatunk erősen kitett az időjárás körülményeinek, elemeinek. Csapadékban viszonylag bő tél után hűvös tavasz következett, ami nem segítette a halállományok gyors és megszokott fejlődését. A nyári időszakban a Dunántúlon komoly aszály alakult ki, és a völgyzárógátas tavakban radikálisan csökkent a víz mennyisége, amit a hőség és az aszályos időszak tovább súlyosbított, hiszen nemcsak a víz mennyisége csökkent tovább, hanem a halak oxigénellátása sem volt zavartalan. A gyors párolgás, amely naponta akár 2-3 centiméter vízveszteséget is okozott, jelentős mértékben rontotta a halak életfeltételeit. Az ilyen körülmények miatt néhány helyen kényszerhalászatra volt szükség, és a halak anyagcseréje sem optimális körülmények között zajlott, ami befolyásolta a növekedésüket. A nagy melegben tetőzte a bajt, hogy a magas vízhőmérsékletben nagyon gyors volt a halak anyagcseréje, ennek következtében a testtömeg-gyarapodás alacsonyabb volt az elvártnál.
Milyen terméseredménnyel számolhatunk?
Most, hogy folynak a lehalászások, azt tapasztaljuk, hogy közepes terméskilátással számolhatunk. A ragadozó halak közül a csuka nagyon megszenvedte a meleget. A süllő viszont – ahol a gazdák meg tudták védeni a kormorán kártételtől – szépen fejlődött. Pontyból – mint már mondtam – közepes terméseredménnyel zárjuk az évet.
Minden évben kulcskérdés: milyen volt a piac?
Sajnos, zsugorodik a hazai piac. A horgász szervezetek az éves szokásos, mintegy 5000-5500 tonna halat vették meg tőlünk, azonban a kiskereskedelmi forgalomban egyre csökken a hal iránti igény. Bízom azonban abban, hogy karácsonykor a tavalyi mennyiséghez hasonlóan fog felpörögni a hazai piac. Ami az árakat illeti, mi, haltermelők a tavalyi áron értékesítjük a termékeinket, s ezzel is ösztönözhetjük a fogyasztókat arra, hogy a hazai, jó minőségű halat, haltermékeket vásárolják. A nyári piac még kielégítő volt, ekkor még el tudtunk adni, igaz olcsóbban, mint tavaly. Azonban az őszi halászatok megkezdésével jelentősen csökkent az érdeklődés, elsősorban a ponty és a busa iránt, míg a horgászoknál jó piaca van a keszegnek, a süllőnek, a csukának. Minden termelőnek, akinek nincs értékesítési kényszere, és tárolni tudja a halát, azt javaslom, hogy a karácsonyi értékesítésig tartson ki, mert ekkor már magasabb áron adhatja a termékét. Azt azonban még meg kell említeni, hogy miközben mi, haltermelők nem emeljük az árainkat, addig a kiskereskedelemben – ezt az árfigyelő rendszerünk is bizonyítja – száz százalékkal magasabban értékesítik a termékeinket. Óriási a szakadék az átadási és az értékesítési ár között. Persze, megértjük a kereskedelmet is, mert nekik is jelentősen nőtt az önköltségi szintjük.
A teljes interjút a Magyar Állattenyésztők Lapjának decemberi számában olvashatják
